A gyönyörű kánikulai nap után, miközben a Pontirone vize csöpögött a neoprénjeinkből, a kempingben megbeszéltük a másnapi terveinket. A csekélyke kósza wifi segítségének köszönhetően tudtuk, hogy sajnos jönnek a felhők, de úgy tűnt, csak másnap délután-este felé. Így hát a tervünk az Iragna superiore, intermedio volt. Reggelig… 🙁 Mert ahogy felkeltünk, és kinéztünk a sátorból, bizony a szürke, sok jót nem ígérő felhők miatt gyorsan újraterveztünk, és egy rövid, bizonytalanabb időben is nyugodt szívvel járható kanyont kerestünk. Sajnos búcsúzóul, mert az előrejelzések nem ígértek semmi jót kanyonos szempontból a továbbiakban a környékre. Így esett hát a választás a Val Tomè-ra: az elhanyagolható 20 perces felgyaloglás, a mindössze 1 órás túra hossz, és a v2a3-as besorolás alapján tökéletesnek tűnt. Annál is inkább, mert a könyv szerint ez a nyitott kis kanyon szórakoztató kis vízi vidámpark, sok egymást követő kis medencével, ugrásokkal, csúszdákkal.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

bár a beg ugrott, mi itt csúsztunk

Egyetlen probléma, hogy egy kicsit távolabbi völgyben fekszik, de hát egy kicsit több autózás még belefért a napba. A könyv szerinti parkolót nem tudtuk használni, Broglio falucskában megtaláltuk ugyan, hol kellett volna lekanyarodni a főútról, de a behajtani tilos miatt inkább továbbhajtottunk, és a falucska után egy kicsivel az út mellett találtunk tökéletes parkolót. Ez ugyan jelentett egy kis plusz sétát, de így is hamar a beszállás hídjánál voltunk. Sajnos a kiszállásnál és a beszállásnál is láttuk, éppen kisebb vízerőmű félét építenek – nem tudjuk, hogy ez mit jelent majd az amúgy sem acélos vízhozam szempontjából, de lehet, hogy járhatatlanná válik majd a kanyon. 🙁 (Ha bárkinek bármikor friss infója lenne erről, írja meg az info@canyomonkeys.hu –ra, és frissítjük a bejegyzést, vagy alul a megjegyzésekbe írja be. Köszönjük!)

Ez azért is igazán sajnálatos, mert igazi kis élmény kanyont járhattunk be aznap. Eleve egy kellemes 5-8 méter körüli ugrással jutottunk be a híd felett a kanyonba. Utána következő aknában a lemászáshoz találtunk egy finoman szólva viseltes fix kötelet, amiről 2 méter hosszan hiányzott a körszövés. Hát nem sokat kellett tipródnunk, hogy biztonságos-e a kiépítés, vagy inkább más megoldás után nézünk. 🙂  Összességében a kanyon nem igazán tartogatott komolyabb technikai kihívást, élményeket annál inkább. Mivel tudtuk milyen rövid, próbáltuk nyújtani a túrát, és ez a kis gyöngyszem erre minden lehetőséget megad: mindenhol vissza lehet mászni ismételni, kimászni a sziklára ugrani egyet. a végén a kis ereszkedések is szórakoztatóak: a vízsugár közepén visznek, zuhany aznapra már senkinek nem kellett. 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

svájci kis csipet-csapatunk, csak a fotós – Szabi hiányzik róla

Csak a szikrázó napsütés hiányzott a fejünk felől… Túra után a csapat sajnos kettévált, és Andi, Frédi, Szabi és Károly elindultak hazafelé, Észak-Olaszország: Veneto és Friuli útba ejtésével, így próbálták meg kikerülni az esős időt. (Szabi bejegyzésé azokról a kanyonkról ITT olvashatjátok.) Mivel nekem, Gábornak és Petinek még maradt bő egy hetünk kanyonozni, mi nem tettünk ekkor lépést vissza keletnek, és más célpont felé vettük az irányt.

Folytatása következik… 🙂

 

IDE KATTINTVA MEG TUDOD NÉZNI A TÚRA KÉPEIT

 

 

http://www.swisscanyon.ch/canyons/descrittivi/tome-inf.htm

http://www.descente-canyon.com/canyoning/canyon/2687