OLYMPUS DIGITAL CAMERA

az utolsó aknasor áradásban, 2014

Eljött a hétfő, egy gyönyörű, napsütéses nyári nap Ticinoban. Végre teljes létszámmal – azonnal el is indultunk hát a kívánságlistánk első helyezettje, a Val Lodrino felé. A két évvel ezelőtti esős túránkon már jártunk a kiszállásnál, hogy megnézzük az utolsó gyönyörű vízesést, áradásos körülmények között – akkor esélyünk sem volt bejárni. (Ez is a súlyos kanyon-függőségünk egyik jele, esőben a járhatatlan vízeséseket bámuljuk borzongva – kintről). Félelmetes és gyönyörű a dupla, 60-as aknasor, aminek a tetejébe egy kis sziklakapun látunk csak be, és még normál körülmények között is csak a fehér habok látszanak. Akkor meg egyenesen rémisztő volt.

Nem véletlenül ez volt a túránk most wanted kanyonja: a környék nagy klasszikusa, amihez fogható kevés van Európában. Elolvasva a leírásokat, véleményeket, fórumokat tudtuk, hogy nem véletlenül vágyálmaink főszereplője egy ideje, és hogy egy lenyűgözően szép és technikás kanyonba juthatunk el. Az intermedio (v3a4) és az inferiore (v5a5) szakaszt vettük célkeresztbe aznap: a több izgalom és víz az alsó szakaszon várt ránk. A vízállás ellenőrzéskor megint megcsodálhattuk az utolsó vízesés sort, tudva, hogy pár óra múlva már arról érkezünk majd meg. Elég ritka, hogy a kanyon egy ilyen kulcspontja a kiszállásnál már látható, ez a félelmetes látvány persze kellemesen meg is dobta a pulzusunkat: – vajon végig az erős vízsugárban kell majd ereszkednünk?, a kis sziklaív mögött elég szűknek tűnt a hely és szélesnek a vízesés.

Némi autókázás a szerpentinen és a rövid felgyaloglás után hamar ugrottunk a neoprénbe, és indultunk a kis földi paradicsomba, adrenalint vadászni. Pár kicsi, nyitott aknával kezdtük a túrát, és hamar megérkeztünk a 47 méteres, napsütésben fürdő, monumentális, nyitott vízeséshez, ahol leereszkedve már az összeszűkülő, mély szurdokban folytattuk a túrát. Nem lehet, ezért nem is próbálom meg leírni a kanyon szépségét, a fotók talán egy töredéket átadják annak, amit láthattunk.

az alsó szakasz egy ikonikus pontja

az alsó szakasz egy ikonikus pontja

Mindemellett már a középső szakaszon is sok kisebb-nagyobb csúszda és ugrás görbítette még feljebb a szánk sarkát.  Az egyik tíz méter körüli ereszkedésnél, hogy ne a legrosszabbat kapjuk az ereszkedés alján – a teljes keresztmetszetű vízsugarat, a kellemesnél némiképp erősebb jacuzzival – kötélhidat feszítettünk. Aztán ahogy a falak kezdtek alacsonyabbá válni, egy vízszintesebb részen elértük a kis fém gyalogos hidat, ami középső szakasz végét jelzi. Indultunk tovább, a nagyobb ugrások és még több szépség felé.

Szerencsére az alsó részben még nagyobb arányban tudtuk megoldani az aknákat kötél nélkül. Pár kisebb akadály és ugrás után érkeztünk meg a „The Tube” 10-es ugrásához. Jobbra ki kellett másznunk egy, a vízeséssel szembeni fához, ahonnan tökéletesen tiszta, szép ugrás várt ránk, mély, zöld medencével. Szinte rögtön utána következett egy elég meredek 11-es csúszda. Itt azért már volt aki inkább a kötelet koptatta, nem a neoprént. 🙂 Még pár izgalmas 5-10 méter körüli csúszda és ugrás tartotta maximumon a hangulatot. Aztán egy meglehetősen technikás ugrással érkeztünk meg a 45-ös vízesés tetejéhez.

a sziklaív alatt

a sziklaív alatt

Itt a kanyon újra kinyílt, és a nyári napsütésben élvezhettük a grandiózus zuhanyt. Tökéletes kanyon lett volna akkor is, ha ez már a kiszállás, de még hátra volt a hab a tortán: az utolsó aknasor a sziklaboltív alatt. Két szerelési lehetőség is volt, egy a vízesésben – az izgalmas, és egy tisztán a „kémény” közepén – a szép. Mi végül a szépet választottuk, szóval legalább egyszer vissza kell mennünk, az izgalmasat is kipróbálni.

Döbbenetes szépség, nagyon komoly vízhozam, technikás szerelés, ugrások a kisebbtől a nagyobbakig, izgalmas csúszda, grandiózus ereszkedések, ahol igazán kinyílik a tér, és a vége: egy ereszkedés sorozat, egy szikla boltív alatt, ahol egyszerre látszik az utolsó mélyzöld tó, a mediterrán, olasz hangulatú falucska és a természet vad ereje – a vízesés és a hihetetlen sziklaalakzatok… Szeretném, ha egyszer azt a büntetést kapnám, hogy minden nap itt kell kanyonoznom. 🙂

 

Folytatása következik… 🙂

IDE KATTINTVA MEG TUDOD NÉZNI A TÚRA KÉPEIT

 

 

http://www.swisscanyon.ch/canyons/descrittivi/lodrino-interm.htm

http://www.swisscanyon.ch/canyons/descrittivi/lodrino-inf.htm

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/LodrinomezzoCanyon

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/LodrinoinferioreCanyon

http://www.descente-canyon.com/canyoning/canyon/2986/Lodrino-intermediaire.html

http://www.descente-canyon.com/canyoning/canyon/2672/Lodrino-inferieur.html