a nagy aknábanPiemont egyik kis gyöngyszeme, ahová volt szerencsék tavaly, 2017-ben és idén, a 2018-as AIC kanyoning találkozó alkalmával is eljutni. Tavaly a delebioi AIC kanyoning találkozó után érkeztünk ide, és valami rövidebb kanyont kerestünk, ami nem túl megterhelő az azévi legsportosabb tervünk, a Rio-Menta-Ogliana di Quarata integrale előtt (amit aztán 5 órás felgyaloglás után, 13 óra alatt teljesítettünk is, kb. 80 akna…). Idén pedig könnyed előételnek szántuk az egy hetes intenzív kanyonos menünkben, és ez a szépség mindkétszer tökéletes választásnak bizonyult. 🙂

Két autós kanyon, ahová mindkétszer egy autóval érkeztünk, mert a kb. 3 km-es aszfaltút nem vészes kihívás, de végül mindkétszer egy másik kanyonos csapatnak köszönhetően még ezt a kis utat is megspórolhattuk. A kanyon alapvetően két teljesen különböző jellegű szakaszból áll, az eleje kellemes, horizontálisabb szurdok, kedves kis csúszdákkal, szép környezetben. A beszállás hidjának bal oldalán elindulva meglehetősen rövid gyaloglás után egyből egy kis csúszdával indítunk a gyönyörűen kivájt formák között. Az ösvény szép kőhidja alatt tovább sétálva ne felejtsünk el integetni az arra járó, csodálkozó turistáknak! 😉 Ezt a kedves szakaszt egy kis ereszkedés, csúszda, ereszkedés, csúszda zárja. Az utolsó ereszkedést meg lehet osztani egy függő medencénél egy függő standdal, így elkerülhető a kötél felfekvése, vagy ki lehet használni ezt a standot a kötélhíd feszítés gyakorlására is, a lenti medence bal oldalán vannak nittek a feszítéshez. A függő medence nagyobb vízállásnál erősen örvénylik, a kiszállás belőle elég trükkös lehet! Az első szakaszban gyakran találkozhatunk vezetett túrákkal is, de nem meglepő módon, a második vertikális rész előtt ki szoktak szállni az ösvényen. Ugyanis ezután nem más következik, mint az igen erősen vertikális, 92 méteres vízesés sorozat, három tagban (32+18+42). A kanyon kinyílik, a kilátás lenyűgöző, onnan fentről a mélyben a házak, az út és az Anza folyó elég picikének tűnnek. 🙂 Az első lépcső, egy 32 méteres vízesés elég kitett standból indít, itt igazán jól jön a csapatnak egy daisy chain. Előtte a bevezető szár első pontját nem könnyű észrevenni, hátrébb a sziklafalon, a bokorban bújik meg, az AIC-s Progetto ProCanyon plakett mellett. Az érkezés medencéjéből nem egyszerű kimászni, ide is érdemes az elsőnek valamilyen kapaszkodó kötelet, hevedert, kötelet beépítenie a társaknak. Mivel a medence már átlyukadt a víz munkájának köszönhetően, alacsony vízállásoknál a vízszintje csökkenhet, még inkább megnehezítve a kimászást. (Itt már értjük is, mivel érdemelte ki a kanyon a v5-öt… 😉 ) A következő stand is elég kitett pontról indul, az első jobb, ha nem szerel le, amíg standot nem ér. Az utolsó aknára hivatalosan 42 métert írnak, de trükkös, ferde fal, bőven rá kell hagyni, és érdemes 60 méteres kötelet vinni.

Tökéletes kanyonhoz méltóan innen a kiszállás már csak pár lépés, a bal parton, és már töprenghetünk is az egyetlen hibáján, hogy miért olyan rövid, amilyen jó. 🙂 Érdemes megfigyelni a galériában az utolsó aknasor képeit a két eltérő évből, 2017-ben teljesen tiszta az Anza folyó, de idén egy erős délutáni felhőszakadás másnapján mentünk, és jellegzetes áradásos tejeskávé színű volt a folyó. Ez a kanyon vízszintjét nem igazán emelte meg, de a vize szintén elég zavaros volt.
De a víz igazi erejéről az alábbi kis videó a tanúbizonyság, Val Bianca valódi áradásban…

 

 

IDE KATTINTVA MEG TUDOD NÉZNI A TÚRA KÉPEIT

 

 

Val Bianca

http://www.canyoning.it/procanyon/bianca.htm

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/ValBiancaCanyon

http://www.cicarudeclan.com/eng/a5_bianca.htm

http://www.openspeleo.org/openspeleo/canyons-view-54.html?spfield_name=bianca&order=recordupdate&desc=1

http://ropewiki.com/Bianca_(Val_Bianca)

http://www.descente-canyon.com/canyoning/canyon/21016/Bianca.html