Ciolesan

Svájci kanyontúránk az előre jelzett nagy esőzések miatt két részre szakadt, Bogi, Peti és Gábor Liguria felé vette az

irányt, mi Frédivel, Andival és Károllyal pedig égészen Bellunóig menekültünk az eső elől. Másnapi tervünk színhelyére érve, a Val Fogaré kanyonnál aztán utolért minket egy hatalmas felhőszakadás. Na a Fogaré-ről ennyit! Irány egy trattoria, újratervezés! Végül a Ciolesan kanyonra esett a választás, részben a kiszállásánál lévő táborhely miatt, (ahová már csak 5 Euróért lehet bemenni, igaz becsületkasszás) részben pedig mert egy kellemes, viszonylag rövid kanyonra vágytunk a bizonytalan időjárás miatt. Ugyanakkor óvatosságra intett a korábban Frédivel és Pintivel történt balesetek. Szerencsére reggelre már nyoma sem volt az esti rossz időnek, így verővényes napsütésben kezdtük meg a kullancsgyűjtő kaptatót a beszállásig.

Furcsa volt a svájci gránit kanyonok után ismét mészkövön járni, hirtelen minden nagyon csúszott. Ezt a könyököm bánta leginkább az első lépést, illetve esést követően! A kanyon első részén rövidebb gyaloglós szakaszok és egy-egy kisebb-nagyobb akna váltják egymást. Nagy bánatunkra sajnos sehol nem lehet ugrani a szép zöld medencékbe, de a látvány így is kárpótol. A nyitottabb rész után a kanyon egyre jobban beszűkül, ami egy 10 m-es ereszkedéssel kezdődik egy szép zöld medencébe, majd egy kitett traverz következik két beszorult kő és a szűk részen lezúgó vízesés fölött. Ezután a kanyon legzártabb, legszebb részére érkezvén a látvány hatványozódik. A sziklák sárga színében, a medencékben és a kioldott formák változatosságában gyönyörködve komótosan haladunk. Szerencsére itt már egy-két ugrás és csúszás akad, melyek ha nem is túl nagyok, de az élmény faktort így is azonnal megemelik. Szerencsére nem sietünk sehova, minden métert alaposan kiélvezünk. A szűk részből kiérve aztán szó szerint hidegzuhany fogad. A kanyon falából előbukkanó és lezúduló, a kanyon vizénél jóval hidegebb befolyás egy jó slusszpoén a kanyon végére, innen már csak egy ereszkedés és a bukdácsolás van hátra vissza a táborhelyig. Attól eltekintve, hogy sajnos nincs benne sok ugrás és csúszda, egy élvezetes, könnyű, rövid és szép kanyont tudtunk magunk mögött, melyet külön vonzóvá tesz a táborhely közelsége is.

Rio Cuestis

Belluno környékéről a délután összeálló felhők miatt még tovább vettük hazafelé az irányt és az esős időben is járható (sőt, akkor ajánlott) Cuestis kanyont szemeltük ki a túra utolsó állomásának. A Lavarie kiszállásánál lévő táborhelyre érve este már csöpögő eső fogadott, reggelre viszont szerencsére megint a napsütés kerekedett felül. Az elmúlt két nap esőzései következtében azonban nem volt félelmünk afelől, hogy egy porszáraz Cuestis vár ránk, s ezt bizony az útról látható alsó két nagy vízesés is beigazolta. Leraktuk az autót a Simon kiszállójánál, majd a Simon és a Cuestis közötti jelzett ösvényen megkezdtük a hosszú beszállást. Valahogy mindenki rövidebb beszállásra számított, így valódi megváltás volt elérni a patakot és belevetni magunkat a habokba. A kanyon nyitott völgyben indul, csak lassan szűkül be és válik egyre meredekebbé. Az első pár ereszkedés utáni viszonylag hosszú gyaloglás kicsit lelomboz mindenkit, de ezt követően aztán szépen beindult a kanyon. Sok kis akna és medence követi egymást, a hófehér mészkő és a gyönyörű zöld víz hamar visszahozza lelkesedésünket. A kanyon végre teljesen összeszűkül, szép aknák és medencék, no meg egy pár ugrás csal mosolyt az arcunkra. Egy részen a kanyon teljesen összezár, sziklahíd alatti barlangszerű részen kell átmászni a következő aknához. Innen a kanyon jellege alapvetően vertikálisra változik, sorra követik egymást a 15-20 m-es ereszkedések, a völgyre eső kilátás grandiózus hatást kelt. Alig vártuk már, hogy a sokat hallott 70 m-es aknához érjünk. A korábbi beszámolókból már tudtuk, hogy pontosan hol kell keresnünk a megosztást 18 m-el alattunk, de még így is kellően adrenalindús megkezdeni az ereszkedést a 70 m-es vízesés tetején. Kanyonban ritka az ekkora térélmény, az egész völgy alattunk van! Igaz kicsit alacsonyabb a következő vízesés, de élményben, ha lehet még egy lapáttal rátesz az előzőre. A 60-as akna nagy részét áthajlásban kell ereszkedni a vízpermetben, szivárványkörben magunk körül. Egyszerűen pazar!! Nem is bírjuk ki kurjongatás nélkül, ami a lenti úton bringázókat is megállítja és bámulásra készteti. Ha lehetne visszamásznánk és a nap végéig újra és újra leereszkednénk. Mivel ez sajnos nem lehetséges, a maradék két aknát hamar magunk mögött tudjuk és negyed óra múlva már a parkolóban szabadulunk meg neoprénjeinktől.

A vártnál hosszabb beszállás és a kezdeti gyaloglós részek ellenére a Cuestis egy igazán élménydús és látványos kanyon. Közelségére tekintettel, valamint arra, hogy eső után is járható, ez a kanyon remek alternatíva a túrák végére vagy esős időre.

Vida Szabolcs

IDE KATTINTVA MEG TUDOD NÉZNI A TÚRA KÉPEIT

 

 

Torrente Ciolesan:

http://www.canyoneast.it/target.php?w=1366&lng=it&target=Torrente%20Ciolesan

http://www.cicarudeclan.com/ita/a5_ciole.htm

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/TorrenteCiolesanCanyon

 

Rio Cuestis:

http://www.canyoneast.it/target.php?w=1280&lng=it&target=Rio%20Cuestis

http://www.canyoneast.it/files/it/Rio%20Cuestis.pdf

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/CuestisCanyon

http://www.aic-canyoning.it/index.php?option=com_content&view=article&id=151&catid=10&Itemid=142