Eddig a túránk során egyetlen pihenő napot sem iktattunk be, és a nyolcadik napunkon sem vettünk vissza a tempóból: azon a dolgos szombaton 3 kanyont is bejártunk. Az egyik kanyonos facebook oldalon olvastam: „Don’t practice canyoning! You risk to become addict!”. Hát, ezután a programdús nap után már biztosan állíthatom, ezt mi már buktuk. 🙂 Liguriában nem volt könnyű új célpontot választanunk a Barbaira után, mert a kanyonok többsége már nem olyan szép, nem olyan izgalmas, és legfőképpen sokkal szárazabb (legtöbb csak a2) arrafelé. Végül az Argentina mellett döntöttünk, mert az a4-es vízhozam így nyár közepén biztosan elég, hogy kimossuk benne a neoprénünket rendesen. És ha már arra járunk, a kanyonba nyíló Grognardot is bejárjuk, hiszen a kiszállástól csak húsz perc sétával további egy órát kanyonozhattunk így.

A Torrente Argentina beszállása fölött parkoltunk, és egy pár perces lefelé séta után már vizet is értünk. A kanyon első pár száz métere nem sokat dobott a vérnyomásunkon, kellemes kis séta a patakmederben. A látvány viszont gyönyörű: monumentális, ahogyan a hatalmas híd magasan a fejünk fölött átível a széles völgyön. Aztán kisebb gyaloghíd alatt haladunk tovább – arra gyalogolunk majd vissza az autóhoz. A kanyon innentől kezd beindulni, kicsit beszűkül, és séta helyett már inkább ugrálunk, medencéről medencére. Az egyetlen szépséghibája a Barbairanak az volt, hogy sajnos egy vízesésnél elő kellett vennünk a kötelet. Hát, lehet, hogy az Argentina nem olyan szép, nem olyan hosszú, de végre egy kanyon, amit végigugrottunk. Sőt, visszamásztunk még pár ugrásért, hiszen ismétlés a tudás anyja. 🙂 A legnagyobb meglepetés mégsem ez volt, hanem a ház kb. félúton, a kanyon partján. Ez lenne aztán az ideális otthon, a reggeli után munkába menet neoprénben ugorhatnánk ki az ablakon a kanyonba, és kanyonozva indulnánk a munkába. A kiszállás tavánál nem is vettük le a neoprént, hanem egy rövid sétával rögtön indultunk is fel a második kanyonba, egy oldalágba. A Grognardo azt hiszem, önmagában nem vonzana sok kanyonost, de így, hogy ennyire kis erőfeszítés hozzátenni a túrához, ne hagyja ki, aki arra jár. Az indulása eléggé patakos jellegű, összességében aranyos kis kanyonocska, a fénypontja a szép meanderes, szűk szakasz. A sok macerás öltözés/vetkőzés nélkül azért gyorsan végeztünk az aznapi első két kanyonnal, így azért könnyebb egy napra három kanyont is bezsúfolni. 🙂

Az aznapi harmadik kanyonunkat éjszakaira terveztük, és már nem Liguriában, így hát búcsúztunk is a tengerparttól egy kis fürdőzéssel San Remóban. Ha itt lett volna vége a napnak, már akkor is kerek lett volna a történet, de nem, pár száz kilométeres autókázás után még emeltünk a téten: a célpont a Garda-tótól nem túl messzi kanyon, a Palvico volt. Ideális kanyon az első éjszakai túránknak, rövid kis kanyon, és mivel már sokszor jártunk benne, ismerjük minden pontját, kikötését már fejből. (Itt szúrnám közbe, hogy éjszakai kanyon túra sokszorosan veszélyesebb, mint egy nappali túra, senki ne induljon neki megfelelő helyismeret nélkül!!! Éjszaka, ha nem tudod abszolúte pontosan, merre keresd a kikötéseket, nem fogod megtalálni, szinte biztos a baleset!!!) Este tíz óra felé érkeztünk a kiszállás parkolójába, és raktuk össze a begeket, és indultunk fel gyalog. Mi csak a rövidebb, alsó részt jártuk be aznap este, a gátnál szálltunk be. Rövid, kb. negyed órás gyaloglás után el is értük a beszállást, hála egy rövidítésnek, ami egy ösvényen vitt fel jó darabig, így az autóút szerpentinjéből jó pár kanyart levágtunk felfelé. A Palvico egy örök klasszikus, gyönyörű szűk, szinte barlangos kanyon, a gátnak köszönhetően általában kevés vízzel, sok ugrással, és egy monumentális ötvenes aknával a legvégén, egyetlen szépséghibája a rövidsége. Nem véletlenül kedvelt célpontja a tó körüli túráztató cégeknek, akik főleg hétvégente ipari méretekben hozzák a csapatokat. Hát mi este tizenegykor valamiért nem találkoztunk egy csapattal sem. 🙂 Gyors öltözés a kellemes nyári estében, és kevesebb, mint egy óra móka után éjfél előtt már teregettük is a neoprénjeinket a csillagos ég alatt. A hosszú nap után azért hamar megegyeztünk, hogy a másnapi program csak a fürdés a Gardában, fagyi, pizza, napsütés vonalon fog telni.

Folytatása következik… 🙂

 

IDE KATTINTVA MEG TUDOD NÉZNI A TÚRA KÉPEIT

 

 

Torrente Argentina:

http://www.aic-canyoning.it/index.php?option=com_content&view=article&id=48&catid=10&Itemid=142

http://www.cicarudeclan.com/eng/a5_argentina.htm

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/ArgentinaCanyon

http://www.descente-canyon.com/canyoning/canyon/2960

 

Rio Grognardo:

http://www.aic-canyoning.it/index.php?option=com_content&view=article&id=128&catid=10&Itemid=142

http://www.cicarudeclan.com/ita/a5_grognardo.htm

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/GrognardoCanyon

http://www.descente-canyon.com/canyoning/canyon/21276

 

Torrente Palvico:

http://www.cicarudeclan.com/ita/a5_palvi.htm

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/PalvicoCanyon

http://www.descente-canyon.com/canyoning/canyon/2607