Az erős májusi kezdet után a júniusi időjárás megviccelt bennünket, a folyamatos esők miatt sokat kellett várnunk a következő túrára. Július első hétvégéje volt az utolsó esélyünk a tervezett két hetes svájci-olasz túra előtt. Az időjárás előrejelzésekből viszont nem jutottunk semmire, napi kétszer változtatták, milyen időnk lesz, fog-e esni. Ráadásul az eddigi sok eső miatt eleve magas vízállásokra számíthattunk. Hosszas gyötrődés után – menjünk, ne menjünk – úgy döntöttünk, lesz, ami lesz, nem bírjuk tovább kanyonok nélkül, megyünk. Reméltük, hogy megússzuk szárazon, és kanyonozás helyett nem a sátorban kell várnunk az esőben, hogy kinyissanak a pizzériák. Vasárnapra így nem is terveztünk előre, gondoltuk majd meglátjuk, a vízállás mit enged akkor.

a szép idő meghozta a mókázós kedvünket – Gábor a zuhany alatt

Így hát a Vielia (a5-6), a Leale (a5) vagy a Negro (a6) helyett a választásunk az első napra a Cuestisre (a3) esett, ezt a nagyon gyakran szinte teljesen száraz kanyont kimondottan esős időszakok utánra ajánlják. A beszállás parkolójánál, a hídról már látszott, hogy száraz szerencsére nem lesz a kanyon, de aggódnunk sem kell, nincs áradásban sem. Ráadásul a reggel gyönyörű naposan indult, felhő nélkül. A Rio Simon bal partján induló ösvényen felfelé hamarosan túl meleg is lett az idő. 🙂 A beszállás gátjánál öltözve aztán észrevettük, hogy felfelé nem kívánt útitársakra is szert tettünk, az ultrahangos riasztó ellenére majdnem 20 kullancsot szedegettünk le magunkról. Nem ez volt az első beszálló ösvényünk, de ennyi kullancsot még sohasem sikerült összegyűjtenünk, sőt, a riasztó mellett csak néha találtunk magunkon/magunkban egyet-egyet, nézzétek jól át magatokat, ha arra jártok.

A kanyon eleinte nyitottabb, kisebb aknák, és medencék követték egymást, szórakoztató csúszdákkal, ugrásokkal. Egy pár méteres aknánál egy gyökerestől kidőlt fa miatt nem volt használható az amúgy sem túl hívogató, rozsdás nitt, de szerencsére nem volt gond a lemászás sem. Aztán a kanyon bezárult, magas falak között folytattuk a mókát. A szép meanderesebb szakaszt pár szép ugrás követte, mély, zöld medencékbe.

a meanderes részen

A kanyon igazán vertikális része előtt még várt ránk egy igen érdekes, pár méteres barlangos szakasz – igazán nagy áradáskor valószínűleg teljesen megtelhet vízzel, szifont létrehozva. Bár eddig a pontig nem érződött, de a kanyon a technikai nehézségét jelző skálán nem véletlenül kapott v5-öt, alig több mint egy kilóméteren 400 méteres a szintkülönbség. Innentől akna aknát követett 25-ös, 80-as, 57-es, 30-as… Kicsit aggódtunk is a nyolcvanas akna miatt, mert a CanyonEast adatlapja szerint két 65 méteres kötél fog kelleni, nekünk viszont csak két hatvanasunk volt. Azért bíztunk a Simon Flower féle könyvben (Canyoning in the Alps), ő megoldotta két hatvanassal is, reméltük nekünk is összejön majd. 🙂 A nyolcavnas tetejéről elénk táruló látvány páratlan, látszik az autópálya, az út és a Fella, az egész völgy, szédítő magasból. A kikötés jobbról indít, aztán 18 méter után egy szélesebb párkányon már a bal oldalról 62 méter a végéig. A párkány három embernek bőven kényelmes volt, és gyönyörködhettünk a kilátásban félig a vízesés mögül. És a hatvanas kötelünk éppen hogy, de leért. 🙂 A következő 57 méteres vízesésnél teljesen kinyílik a völgy, gyakorlatilag 180 fokban, a széles fal mellett, a levegőben lógva ereszkedtünk. Itt viszont a matematika törvényeit meghazudtolva tényleg rövidnek bizonyult a kötelünk, megszenvedtünk a lehúzásnál.

Gábor a nyolcvanasba

Ezzel a két aknával már elértük a maximális pulzusunkat, a kisebb aknák gyorsan elfogytak. De a lelkesedésünk nem, lesétáltunk még a Fellába, „strandolni” egy kicsit, az éttermek nyitására még úgyis várnunk kellett. Öltözés és ruhaszárítás közben beértek az utánunk jövő olasz kanyonosok, és a mi kekszünk és az ő boruk mellett ápoltuk a nemzetközi kapcsolatokat.

Éjszakára és másnap délelőttre esőt ígértek sajnos, ezért rövid, és kis vizes kanyont kerestünk az akkor még napsütötte étterem teraszán, az esti pizza felett. Végül megállapodtunk, hogy ha nagyon esik, megyünk haza, ha reggel nem esik, irány a Patoc. Fél éjszaka esett, de reggelre elállt, a hegyek viszont zord, gonosz felhőkbe burkolództak. Leellenőriztük a Lavarie vízállását, az az előző este óta az eső ellenére nem nőtt, tehát irány a kanyon. Az egyautós megközelítéssel csak a kanyon legizgalmasabb, zárt alsó részét céloztuk meg, kihagyva a nem túl folytonos, gyaloglós felső részt. A mindössze húsz perces megközelítés alatt csak 130 méter szint várt ránk, a tegnapi 400-hoz képest semmi. Könnyen el is értük a hidat a beszállásnál, leágazás nélkül végig ugyanazon az ösvényen. A vízállásunk az átlagnál erősebb volt, de bőven vállalható.

rövid, de szerencsére gyönyörű – Patoc

A magas falak között, szép, technikailag egyszerű, de szórakoztató kanyont találtunk. Lemászások, kisebb csúszdák és ugrások, kellemes, vizes ereszkedések váltották egymást. Egyetlen negatívuma a kanyonnak a rövidsége, még bele sem melegedtünk igazán a vízi vidámparkba, sajnos már vége is lett. A visszaút, bár húsz percig tartott, és senki nem szeret kanyon után gyalogolni, mégsem volt vészes. A kanyon után jobbra, felfelé a Fella partján a régi vasútvonal helyén bicikliút visz, egy-két száz méter után jobbra egy kikövezett, széles vízlevezető domboldalon könnyen fel lehet jutni rá, és onnan már könnyed kis séta volt Chiusaforteig, és onnan Raccolanaba, a templomhoz, ahol parkoltunk.

Végül is a legjobbat hoztuk ki a hétvégéből, és Friuli újabb két klasszikusára csodálkozhattunk rá. Mindkét kanyon kellő vízhozam mellett jó kikapcsolódás még a tapasztaltabb kanyonosoknak is, többet kaptunk, mint reméltünk. A Cuestis sokszínűsége, változatossága és szépsége lenyűgözött bennünket, ezután lehet, hogy keresni fogjuk az esősebb időszakokat, hogy újra mehessünk. Ráadásul a komoly aknasorával mindig szép kihívás. A Patoc pedig jó tartalék, ha van még szabad két óránk a környéken egy másik kanyon után, vagy ha például vasárnap korán szeretnénk haza indulni.

Napsütéses és biztonságos kanyont mindenkinek! 🙂

 

Ide kattintva meg tudod nézni a túra képeit

 

 

Rio Cuestis:

http://www.canyoneast.it/target.php?w=1280&lng=it&target=Rio%20Cuestis

http://www.canyoneast.it/files/it/Rio%20Cuestis.pdf

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/CuestisCanyon

http://www.aic-canyoning.it/index.php?option=com_content&view=article&id=151&catid=10&Itemid=142

 

Rio Patoc:

http://www.canyoneast.it/target.php?w=1280&lng=it&target=Rio%20Patoc

http://www.canyoneast.it/files/it/Rio%20Patoc.pdf

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/PatocCanyon