Számszerűleg az idei tél volt a legrövidebb eddig kanyonos szempontból, alig öt hónappal az október végi Grigno túra után már repültünk is Andalúziába a következő kalandra. Mégis olyan hosszúnak tűnt ez az öt hónap, miután már decemberben megvettük a jegyeket, egyre türelmetlenebbül vártuk a szezon kezdetét. Miért éppen Andalúzia? Sokat keresgéltem olyan kanyonos terepet, ahol korán kezdődhetjük a szezont, a kanyonok is kellően nagy vizesek, és nincs túl messze, de a legtöbb déli célpont (Szardínia, Kréta, Mallorca), ahol a tavasz a jó időszak, nem ígért komolyabb vízhozamú kanyonokat. Ellenben Andalúziában találtam a4-5-6-os lehetőségeket is, a Sierra Nevada 3000 méter feletti hegysége biztosítja a vizek utánpótlását. Viszont Andalúziában sok kanyon, amik a nemzeti parkok területén fekszenek, engedélykötelesek. Így sajnos két célpont is kisesett, ahová nem kaptunk engedélyt. Így a túratervből most kimaradt a Hundidero-Gato (ide nem is kértünk, a spanyolok szerint esélytelen lett volna) és a Tunez (elutasították a kérelmet, az adott időszakban nem lehetett járni). Az a6-os Trevelez pedig a korai időpont miatt nem tűnt járhatónak (július-augusztus környékén, csak a hóolvadás után javasolt), végül négy kanyont szemeltünk ki: Rio Verdét (ide kaptunk engedélyt), a Poqueirát, a Tajo de Rondát és a Bermejót.

 

Az egyetlen engedélyköteles kanyont az esti érkezés után, rögtön másnapra tettük. Az engedélyt nem volt túl nehéz megszerezni, csak egy kis szótározás a Google fordítóval, és már ki is töltöttük az űrlapot, és elfaxoltuk a hivatalnak. (űrlap minta, hivatal elérhetősége, fax száma) Engedélyt kérni legalább 15 nappal a túra előtt kell, egy adott napra, ami azért furcsa, mert az időjárás egy ilyen sportnál ugye bármikor boríthatja a terveket… gondolom a viszonylag ritka esős napok miatt ez általában nem nagy gond. Jó előre, majdnem két hónappal az indulás előtt el is faxoltuk a kérelmet, és elég hamar meg is kaptuk emailen az engedélyt, majd jött a meglepetés, nem sokkal az indulás előtt postán is megérkezett egyenesen Spanyolországból papír alapon is. 🙂

 

A sok várakozás, előkészületek után egy szép napos reggelen végre megérkeztünk a Rio Verde beszállásához, egy jó hosszú, döcögős földút után. Autót béreltünk, de mivel hárman mentünk, nyilván csak egyet. Így hát mindenhol maradt a jó sok gyaloglás a megközelítésnél/kiszállásnál, itt a Verdénél a parkolótól még egy könnyen követhető földúton/ösvényen jó fél órás lefele sétával értük el a beszállást, szóval a fekete leves maradt a végére, a kiszállásra. Meglepetésünkre táblát is találtunk, ami jelezte a Rio Verde kanyonos beszállását, később a kiszállásnál megtaláltuk a párját is. 🙂 A völgybe leereszkedve láttuk a túlsó hegyoldalban a kiszállás ösvényét is, ami jó magasról, a gerincről ereszkedett lefelé. A kanyon indulása nem sok jót ígérő, patakos jellegű volt, de hamar elértünk egy sziklakaput, ahonnan szépen lassan kezdtük feltöltődni a télen annyira hiányolt szépséggel és élménnyel. A kanyon legmagasabb vízesése csak 18 méter, és technikailag sem nehéz, v3a3. A vízállás pont olyan volt, mint amit egy a3-tól várnánk, a technikai részre a v3 lehet, hogy még túlzás is, mi egy kötél nélkül teljesíthető állapotát láttuk a kanyonnak. Ez persze nem mást jelentett, mint sok-sok ugrást, csúszdát. J Mindez dús mediterrán vegetációval, leanderekkel, gyönyörű, zöld medencékkel, tökéletes, gondtalan öröm-kanyonozás 2017 nyitányának. Összeségében nagyon hasonlított a kanyon a tavaly bejárt (számomra azóta is nagy kedvenc) Barbairára, de ha nagyon szigorú akarok lenni, az olasz hasonmás azért győzne. Itt is ugyanolyan kiválásokkal találkoztunk, mint a Barbairában, bár ez a jelenség nem volt olyan kifejezett, azért így sem csúszkáltunk ennek köszönhetően, és a kanyon végén még egy szép, kiválásokkal teli falat is láttunk. Az utolsó aknában, egy gyönyörű, mély tóhoz érve a fiúk úgy döntöttek, tesztelik a télen beszerzett Sony actioncamet egy vizes ereszkedéssel is, én viszont nem tudtam kihagyni a 12-14 méter körüli teljesen tiszta ugrást. Legalább ők megjáratták a negyvenes kötelet, amit így nem hiába cipeltünk végig. A kiszállásnál még egy kis ugrálás, napozás, aztán jöhetett a túra legkevésbé várt része, a hosszú, sok szintet tartogató kiszállás. Először a jobb parton kellett jó magasan a kanyon felé kaptatnunk, fel a gerincre, ahol a lenyűgöző kilátás tárult elénk a környező hegyekre és a tengerre is. Aztán egy kevés vízszintes gyaloglás után leereszkedtünk a patakikg, és a beszállástól kaptathattunk vissza a kocsiig, a reggel lefelé könnyen végig járt úton.

A túránk kanyonos részében itt egy kis szünetet tartottunk, és ránk nem jellemző módon egy kis hagyományos turista részt iktattunk be a vakációnkba. A környék látnivalói még minket is elcsábítottak, és megnéztük Granadát, Malagát, Gibraltárt (naná, találkoztunk az Európában szabadon csak itt élő rokonainkkal, a berber makákókkal, a CanyonMonkeys ezt nem hagyhatja ki:-). És persze nem mehettünk el a kanyonos vonatkozású turista célpontok mellett sem, Ronda városát egy járható kanyon szeli ketté, és bár szerepelt a tervben a Tajo de Ronda is, a városka hidjáról lenézve egyöntetűen megszavaztuk, hogy ezt mi kihagyjuk, mert a vízhozam majdnem nulla volt, és bár nagyon szép hely, de kanyonos szempontból nem lenyűgöző célpont. Jártunk a Caminito del Rey ösvényén is, a régebben járható El Chorro kanyonja felett. Sajnos most már tiltott a kanyon, és hiába varázslatosan szép a környezet, azért az őszinte szívfájdalom egy ízig-vérig kanyonosnak, hogy csak fentről nézhetjük a vizet a békés, biztonságos ösvényről, a többi turista közül. De cserébe kiéltük az adrenalin vadász énünket az El Torcal mészkő képződményeinél, és az ösvényről letérve kimásztunk a képződmények tetejére, egy pár száz méter magas (sziklalmászó)fal pereméig, ahonnan lélegzetelállító panorámában gyönyörködhettünk: láthattuk a Sierra Nevada havas csúcsait, Granadát, Malagát, és a tengert is. Ilyen természetközeli kalandokkal tarkítva egészen jól ment a klasszikus turistáskodás is, de nem csak egyetlen kanyonért repültünk el ilyen messzire. 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IDE KATTINTVA MEG TUDOD NÉZNI A TÚRA KÉPEIT

 

 

http://www.actionman4x4.com/canonesybarrancos/recorridos/rio_verde.htm

http://canyon.carto.net/cwiki/bin/view/Canyons/RioVerdeChorrerasCanyon

http://www.descente-canyon.com/canyoning/canyon/2541