CanyonMonkeys

Kis csapatunk kemény magja pár lelkes, szenvedélyes kanyonos. Évek óta minden nyaraláskor, szabad hétvégéinken járjuk Európa kanyonjait, keressük egymásnak a szebb, hosszabb, nehezebb, vizesebb kihívásokat. Ezalatt egyre több tapasztalatot gyűjtöttünk, fotókat és videókat készítettünk, mostanra eljutottunk odáig, hogy ezeket szívesen megosztanánk más kanyonosokkal, kanyonok iránt érdeklődőkkel. Persze nagy kérdés, egyáltalán hányan lehetnek Magyarországon, akik érdeklődnek, vagy többé-kevésbé rendszeresen kanyonoznak. Ezzel a 2016-ban indított weblappal célunk, hogy megtaláljuk, és fórumot teremtsünk azoknak, akiket szintén rabul ejtett, vagy érdekelhet a mi szenvedéllyel űzött sportunk. Reméljük, hogy az itt összegyűjtött linkek, információk és túraleírások másoknak is hasznosak lehetnek a túrák tervezésénél.

CanyonMonkeys tagok

Bogi:

Kétévnyi barlangászás után találtam rá a kanyoningra, 2006 óta minden éveben egyre nagyobb szerelmem, szenvedélyem ez a sport. Megpróbálok mindig minden friss hírt, új kanyont, technikai javaslatot összeszedni az internetről, emellett csapatunk egyik fotósa-videósa is vagyok. Elszántságom jele, hogy már jó ideje tanulok olaszul, hogy megértsem a kanyon és kötéltechnikai leírásokat, weboldalakat, könyveket. Legjobban a nagy vizes kanyonok, szép, vízesés alatti ereszkedések hoznak lázba.

BOGI

Peti:

Balogh Péternek hívnak, 1992-ben kezdtem el a barlangász pályafutásomat, később, 2002-ben ismerkedtem meg a kanyonok csodálatos világával, ami azonnal magával ragadott. Szinte az első túra után megszerettem a csúszdákat és az egyre nagyobb ugrásokat, azóta is ezekért élek. Jövőbeli célom, hogy még tovább fejlesszem az eddig megszerzett kanyonos technikai tudásomat.

Peti

Gábor:

Extrém sportok közül a barlangkutatás fertőzött meg először. Legnagyobb élményem, mikor fél kilométer ismeretlen járat agyagát taposhattam. Hegymászás volt a következő szerelmem. Sikerült az Alpok, Tátra, Kaukázus és Kamcsatka fő csúcsait megmászni. Most 2013-óta a kanyonozás betegségében szenvedek. Lenyűgözött a szépsége, vadsága, technikája és hogy mindig megmosakodva jövünk ki belőle.

Gábor

Andi:

1992-ben kezdtem el barlangászni, itt ismerkedtem meg gyermekeim Apjával, Frédivel. 1998-ban a nászutunkon voltunk először kanyonban, azóta minden évben rendszeresen jártunk. Én a 2017-ben bekövetkezett halála után is szeretném folytatni ezt a sportot, most már a lányaink is csatlakoztak a csapathoz. Remélem még sokáig fogom bírni a fizikai megterhelést és lesz alkalmam a fiammal is együtt kanyonozni!

Andi

Szabolcs:

Az 1990-es évek közepén ismerkedtem meg a barlangok misztikus világával, több magyar barlang kutatásában részt vettem, számos hazai és külföldi barlangot bejártam és végig fotóztam. A barlangászás mellett hamar kialakult a hegyek iránti szerelmem is, főleg a magashegyek és az alpesi nagy sziklafalak ejtettek rabul, a végtelen tér és a kitettség élménye. Tapasztalataimat főleg az Alpok csúcsain szereztem, de alkalmam nyílt első magyar megmászásokra az Andok és Afrika jeles csúcsainak falain is.

A hegymászás révén a 2000-es évek elején kerültem kapcsoltba a kanyonokkal, mely azonnal teljesen elvarázsolt. Mint minden természetben űzhető sportot, ezt is egyfajta természetjárásnak tekintem, mely olyan rejtett kincsekbe enged bepillantást, melyhez foghatót sehol máshol nem tapasztalhat az ember. Víz, szikla, mélység, magasság, csodás medencék, móka, jó csapat, mi kellhet ennél több? Kiváltságnak érzem, hogy a természet ennyi csodáját jó társaságban újra és újra átélhetem!

Minden túrámra elkísér a fotózás iránti szenvedélyem is, mely révén szeretném másoknak is átadni a természeti csodák nyújtotta fantasztikus élményeket.

Petya:

Sajnos utolsó csapattagunk már nem gyűjtheti velünk tovább a kanyonos élményeket. Frédi tudtunkkal a legelső, 1998-as magyar kanyonos túra egyik résztvevője, a kanyoning iránti szenvedélyével útjára indította Magyarországon ezt a sportot. Mindannyian rengeteget köszönhetünk neki, minden túránkon velünk lesz.

Frédi:

1986-ban kezdtem el barlangászni, sok nagy barlangban jártam, párszor sikerült -1000 méter alá is ereszkedni, kutatni. 1998-ban voltam először kanyonban, azóta ez egy másik nagy szerelem. Veszélyes, de nagyon szép sport. Be kell tartani az alapszabályokat és élvezni a napot, a kellemes járatokat és a vízeséseket!

Frédi

Biztonság

Egyik remek angol nyelvű könyvünkből idézve: „canyoning can be very dangerous”. Ez ugyan dióhéjban jól összefoglalja a lényeget, de azért nem árt a biztonságtechnikai kérdéseknél elidőznünk még egy kicsit. Kanyonozni, pláne önállóan kanyonozni, nem úgy kezd az ember, hogy a fotelből felállva elhatározza, hogy, na, a futásnál már kalandosabb sport kell nekem. Ehhez a sporthoz „előképzettség” kell, alapos kötéltechnikai, hegyi, vad vízi ismeretek, emellett már tapasztalt kanyonosok, túravezetőnek. Mindemellett minden kanyon ezerarcú, a pillanatnyi nehézsége a vízállástól függően lehet akár sokkal nehezebb is, mint a technikai adatlapon. Az ugrások medencéi feltöltődhetnek, a csúszda medencéjébe alámerült farönk, szögesdrót veszélyeztethet, a kikötések kiszakadhatnak, megrongálódhatnak. A legfontosabb és legveszélyesebb tényező pedig mindig az időjárás, egy felhőszakadás miatt akár percek alatt kialakulhat áradás, és a legtöbb kanyonból nincs menekülőút. Ezért a honlapon leírt információkért semmilyen felelőséget nem vállalunk, azok a kanyonok egy korábbi pillanatát (és egy másik csapatot) jellemeznek, minden túrán egyénileg kell értékelnetek a pillanatnyi körülményeket, veszélyeket. Mindig tartsátok szem előtt az AIC fórumban olvasott egyik mottót: „jobb kint lenni a kanyonból, úgy hogy oda vágysz, mint bent lenni, úgy, hogy inkább kint szeretnél lenni ”. Hasznos segítség a biztonságos kanyonjáráshoz, nem csak azoknak akik tudnak olaszul, rengeteg fotóval: kanyontechnikai kézikönyv – Scuola Nazionale Tecnici Soccorso in Forra: Manuale technico di soccorso in forra. Egy webshop, ahol még kapható: http://www.libridimontagna.net/Manuale-tecnico-di-soccorso-in-forra Ha bármi kérdésetek lenne, ne habozzatok feltenni, segítünk szívesen: info@canyonmonkeys.hu

MKSE – Magyar Kanyoning Sportegyesület

Lelkes kis csapatunkat nyitottá téve 2017 őszén megalapítottuk az első magyar kanyonos klubot: a Magyar Kanyoning Sportegyesületet, így egyre bővülő kanyonos csapattal járjuk be a kanyonokat (az egyesület első évében már több, mint 40-et!) Ha érdekel a kanyoning, keress bennünket a facebookon: @MagyarKanyoningSportegyesulet, vagy emailen: canyonmonkeys@gmail.com. Weboldalunkon leírást találsz a tanfolyamokról is ITT.

Egyesületünk nyilvános dokumentumai megtekinthetőek ITT, valamint egyesületünket megtalálod a civil szervezetek névjegyzékében ITT.